"Ugy harcolt a cigány, mint egy oroszlán. A fáradalmakat a legjobban birta, igényei nem voltak, meleget vagy hideget föl sem vette, s ha verekedni kellett, nem volt vakmerőbb legény az egész ezredben. Azt akarta megmutatni, hogy a cigánynak, a mindenünnét kirugott, mindenkitől lenézett cigánynak is van hazája."
(A cigány boldogsága, Budapesti Hirlap, 1914. november 14.)

1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, s ezzel kitört az első világháború, másnéven a Nagy Háború. A több mint 52 hónapig tartó öldöklés az európai cigány történelem legsötétebb korszakának hajnala. A háborút lezáró 1918. november 11-i fegyverszüneti szerződésig a Monarchia hadseregében több hadszíntéren számtalan cigány katona szolgált. Az önként berukkolt, vagy kényszersorozott férfiak közül sokan nem tértek vissza. Többségük távoli harcterek és hadifogolytáborok jeltelen tömegsírjaiban alussza örök álmát. Jelen kiállításunk nekik: a Nagy Háború elfeledett cigány katonáinak állít emléket.